Ahogy még nem szólt csend: Motion Trio – SILENCE

 

 

 

 

 

Akár a pulzárok szférikus szólamai, úgy

hozza az időt az időtlennel átmeneti fedésbe,

ahogy áthatol húsvér rezgéstesteinken

és összehangolja százezerfelé széledésünket,

az örökkévaló vivőáram hullámtengerén.

Advertisements

Music for Zen Meditation – Tony Scott lemezéről

zen lemez-kep

Tony Scott lemezét épp 40 éve hallottam először egy hajnalon, katonatársam városra néző, Szabadság-hegyi villájában. De nem ezért emelek szót mellette; bár a befogadása és bevésődése szempontjából elég kedvező konstelláció volt. Ahogy hallatlan hangzásvilága is, különösen a korabeli akusztikus környezetben. Ám ezek személyes emlékek és múltbéli mellékkörülmények.

Ma viszont maga a zene az, ami a hallgatása mellett szól, időtlen érvénnyel. Keletkezése idején, 1964-ben, még nyomokban sem volt semmiféle worldmusic. Bár az angol Wiki szerint az első new age-album, ez többszörösen téves; az age nem volt akkor még, ahogy a pop-buddhizmus (U. Eco) sem volt olyan populáris. És jellegzetességei főként nem azonosak az ezo zanza-zenéivel. A jazz-klarinétos Tony Scott viszi ugyan a prímet, de ez a címszerep viszonylagos, lévén hogy két tradicionális japán hangszeres húzza meg időről-időre a koodináta-tengelyeket. A sokhúrú koto egyenként hosszan hangzó hangjai mintegy a horizont elemeit vázolják fel, a japán fuvola, a sakuhacsi hang-vonásai villantják föl a Nagy Ürességet. Ezek között indázik, bontakozik ki az, amit Tony Scott improvizál. Akit hallhatóan nemcsak a hagyományos jazzben iskolázott, hanem a free-ben is egy formátum. És aki ezen túlmenően eléggé belemélyedt a japán zenébe ahhoz, hogy rá tudjon hangolódni a hullámtartományára.

Ha valaki levitálni akar zenére – olvasható az allmusic.com-on – akkor ez neki való… Az elszálláshoz ugyan aligha alkalmas, de a leváláshoz és az áthangolódáshoz kétségkívül jó. És átható.

zen-lemez korong

Full Album:

Shirley Collins – Death and the Lady

alak-arnya-viztukorben-anja-bu%cc%88hrer-foto

Egyszerű, szinte beszédhangon szól, és mégis merő zeneiség egy ilyen énekbeszéd. A kísérő húrrezgések csak kihangsúlyozzák Shirley Collins hangját. És mindegyre elhalva adnak nyomatékot az elbeszélésnek. Az 1970-es első felvételéhez képest ezen a 2016-os lemezen néhány nagyságrenddel nagyobb a mélység.

•••

The ballad Death and the Lady was collected in 1946 by Francis M. Collison from Mr Baker of Maidstone, Kent, and published in Ralph Vaughan Williams and A.L. Lloyd’s Penguin Book of English Folk Songs. Shirley Collins sang this version in 1970 as title track of her and her sister Dolly’s album Love, Death & the Lady. She also sang Death and the Lady on her 2016 album Lodestar where she commented in her album notes:

„Death and the Lady harks back centuries, but these words were noted down from a Mr Baker of Maidstone, Kent, in 1906, collector unknown. The tune is my own. The song puts me in mind of the sombre scene from Ingmar Bergman’s 1975 film The Seventh Seal, where a Knight, returned home from the Crusades, plays a long game of chess with Death, on a lonely Scandinavian seashore. That was set at the time when the Black Death ravaged Europe, and this song may well have started its life then.”

 

Az 1970-es előzmény:

Karmazsinkirályság, korokon át – King Crimson: Epitaph

 

Az Epitáfium a hatvanas évek eufóriájának sírfelirata. A Királyság antennái elég jól érzékelték a süvítő lejtmenetet. Ami aztán nemcsak a zenében következett be. Kiszakadt belőlük, mint egy elnyújtott üvöltés. (A 21st Century Schizoid Manben szóvá is tették.)

Erre félúton a felnőttségbe – a reálisan létező szocreálra feleszmélve – elég könnyen rá lehetett hangolódni. Mondhatni a legmélyebb fekvésű neoronális hálót rezgette meg. Máig érő visszhangokat keltve. Nemcsak bennem, ahogy a minap elnéztem – Visky András idézte őket akadémiai székfoglalója végén.

A Karmazsinkirályság volt oly kedves, hogy szövegeit a magunkfajta, az angollal akkortájt barátkozó félanalfabéták számára a lemezborítóra is rányomták. Így lett kezdő nyelvemlékeim egyike.